Nem tudom, hány ember van az országban, aki nem szereti az epret, de szerintem nagyon kevés a számuk. Nekem például az egyik kedvenc gyümölcsöm. Imádom frissen, éppen kicsit még földesen, lecukrozva, kockázva, sütibe sütve, mindenhogy.
Emiatt nálam szinte egy év sem telhet el anélkül, hogy ne főznék be pár üveg lekvárt belőle. Idén is így tettem, méghozzá a saját kertünkben nevelgetett eprekkel.
A végtermék elkészüléséhez már tavasszal kezdődnek a munkálatok, amikor is az epres ágyást, a töveket szépen rendbe tesszük. Mulcsozzuk és sok-sok és még annál is több vizet adunk neki. Legfőképpen árasztásos módszerrel. De az eper gondozásáról a Konyhakert és kiskert menüpontban olvashatsz.
A héten sikerült egyben leszedni 3,5 kilogramm epret, amit anyukámtól tanult recept és az új modern konyha elemeinek vegyítésével lekvárrá főztem.
A leszedett epreket alaposan megmostam, főleg a földtől, mert idénre sajnos teljesen bekomposztálódótt a fenyőkéreg mulcs, amit a tövek közé tettünk le, mikor átültettük őket. Mosás után következik a csumázás, illetve a sérült, vagy túl érett részek eltávolítása.
Miután szépen megtisztítottam az eperszemeket, újra átmostam őket, mert még elég sok szemen rajta maradt a föld (a sok eső miatt is).
A megtisztított szemeket ezután apró kis darabkákra vágtam, és menet közben vastagon cukroztam, kevergettem (igen, ez bizony nem a fogyókúrás lekvár verzió). Ebben az esetben ugye a cukor marja szét az eperdarabokat és adja a kellemes édes ízt.
A 3,5 kiló tiszta eperhez kb. 1 kiló sima kristálycukrot, és 0,5 kiló barna, finomítatlan nádcukrot tettem. Mikor végeztem a teljes aprítással, cukrozással, akkor kézzel (!) úgymond összenyomkodtam, törtem még a szemeket.
Ezután félre tettem a tűzhelyre a lábast, és körülbelül fél napig hagytam, hogy a cukor tegye a dolgát, marja, levesítse a gyümölcsöt. Erre azért is van szükség, mert a mi lekvárfőzésünkben nem szerepel a turmixolás szó. Úgy szeretjük a lekvárt, ha kicsit csurgós és vannak benne „nagyjából egész” darabok.
Délelőtt daraboltam és cukroztam le a szemeket, és körülbelül délután 4 körül főztem meg lekvárnak. Itt jön a modern konyha, ugyanis a Dr. Oetker 2:1-ben Dzsemfix extráját tettem a lekvárhoz, jelen esetben 3 zacskóval. Így „villámgyorsan” meg van a lekvár, ugyanis a forrástól számított 1-3 percig kell még bugyogtatni, majd le is lehet zárni alatta a „tüzet”, villanyt és az előre megtisztított, átmosott befőttes üvegekbe kanalazhatjuk a lekvárt.
Egy tipp: érdemes az üveg aljára először csak egy kis mennyiségű lekvárt töltetni, hogy a befőttes üveg „hozzá tudjon szokni” a forrósághoz, azaz átvegye a hőt. Így elkerülhető, hogy esetleg egy már gyengébb, vagy sérült, de akár teljesen ép üveg hirtelen a forróságtól elpattanjon, netán eldurranjon.
Miután megteltek az üvegek, simán kupakolhatóak, és fejjel lefele letéve, hagyjuk őket kihűlni. Ebben az esetben nem kell dunsztolni, befőzőautomatázni, stb. Kihűlés után, rögtön tehetőek is a kamra polcra.
Miután megteltek az üvegek, simán kupakolhatóak, és fejjel lefele letéve, hagyjuk őket kihűlni. Ebben az esetben nem kell dunsztolni, befőzőautomatázni, stb. Kihűlés után, rögtön tehetőek is a kamra polcra.
Extra tippek
Anyu régi módszere szerint kellene bele egy tartósítószer ( amit anno használt azt betiltották, így ezért kezdtem el a dzsemfixet használni, mert nem találtam jó alternatívát hirtelen) és addig kéne főzni az elegyet, amíg el nem fövi a levét. Majd ezután ugyanúgy üvegezni, viszont ebben az esetben is fejjel lefordítva, dunsztolni kell.
Erre számos lehetőség van, az egyik legelterjedtebb volt régen, hogy egy nagyobb dobozt, kosarat kibéleltek újságpapírral, majd egy nagy paplan, vagy jó melegen tartó pokrócot tettek bele. Ebbe sorakoztatták a lekváros üvegeket, jól bebugyolálták, bedunsztolták és napok alatt lassan hagyták kihűlni.
Amennyiben tartósítószer mentes lekvárt szeretnétek eltenni, arra is kiváló lehetőségetek van. A dzsemfix és tartósítószer helyett lehet vásárolni almapektint, ami kiváló zselésítő tulajdonságokkal bír. Ezt bármelyik bioboltban meg lehet venni, nem is drága, és egy zacskó sok lekvárra elég is.
Arra kell figyelni, hogy hajlamos a gyors csomósodásra, tehát tényleg be kell tartani a csomagoláson olvasható utasításokat! Mivel ebben az esetben nem kerül bele tartósítószer, mindenképp csíramentesíteni kell a kész lekvárt.
Ezt lehet a fentebb leírt dunsztolással, vagy a szintén modern konyha egyik remek eszközével, a befőzőautomatával. Ez egy kiváló természetes tartósító eszköz, bővebben itt olvashatsz róla.
Nálam most lustaságból, és mivel csak 3,5 kiló gyümölcsöt tettem el, az egyszerűbb és gyorsabb lekvárfőzés jött szóba. De a sárgabarack lekvárt szándékomban áll almapektinnel és automatával eltenni.
Mindenképp próbáljátok ki, osztatlan sikert arat egy házi lekvár és összehasonlíthatatlan az íze, de főleg a minősége a bolti gyümölcsíznek nevezett, valódi gyümölcsöt alig tartalmazó lekvárokéval!
Emellett a házi készítésű környezetbarát is, hisz nincs csomagoló anyag, mert a kifogyott befőttes üveget ugye évről évre újrahasznosítjuk!
Megosztás:
Örömmel veszem,
- ha megosztanád másokkal a bejegyzésem Facebookon.
- ha a saját blogodon linkelnéd be, az szuper lenne! DE kérlek, minden esetben úgy tedd meg, hogy mind a bejegyzés linkje, mind a Vankaságok linkje szerepeljen benne.
-
A fotók kizárólag a Vankaságok linkjének látható módon való feltüntetésével együtt használhatóak fel!
Amennyiben tetszett, amit olvastál és láttál, úgy:
- csatlakozz Facebook oldalunkhoz
- vagy kövess minket Instagrammon
